Szemere Katalin: Keramika Hungarica. Népszabadság, 2008. november 18.

1906-ban született, mint Gelléri Andor Endre, Samuel Beckett, Zelk Zoltán, Victor Vasarely és Borsos Miklós vagy Sosztakovics. Édesanyja, Polányi Laura feminista volt és történész, az első magyar nő, aki elnyerte a bölcsészdoktori címet. Nagymamája meg a híres Cecil mama, akinek a szalonjában megfordult ugyan a magyar kultúra krémje, Bartóktól Balázs Béláig és Gábor Andortól József Attiláig, de vitájukból a háziasszony egy kukkot sem értett: nem beszélt ugyanis magyarul.

Több mint nyolcvan éve nem él Magyarországon. Vaszary János festőtanítványa volt, de miután úgy döntött: nem éhen halni szeretne, hanem festeni, keresett magának olyan mesterséget, amely eltartja a művészetet. Fazekasmesteréről, Karapancsik Jakabról nagy szeretettel emlékezik meg, de a néprajzosok hosszú ideje hiába kutatják, ki is lehetett ő. 1927-ben újsághirdetésben keresett először külföldi munkát Striker Éva. Németország után romantikus kalandvágyból a Szovjetunióba ment szakértőnek, majd művészeti igazgatónak. Hiába volt azonban élmunkás például a Lomonoszov-gyárban, hiába tervezett Molotovnénak parfümüveget, azzal vádolták meg 1936-ban, hogy Sztálin ellen merényletet tervezett. Anyja kapcsolatai révén szabadult a börtönből, kiutasították a szovjetek, és hiába utazott a bécsi rokonokhoz, fél évet sem tölthetett ott el. Az anschluss előtti napon menekült tovább, Angliát célozta meg, majd második férjével, Hans Zeisellel Amerikába költözött.

Porcelánsorozatait nagy becsben tarják a gyűjtők, a múzeumok polcain őrzik őket, sőt akadt olyan szériája is, amely annyira drága volt, hogy ő maga egyetlen csészét sem tudott vásárolni belőle. Ő készítette Amerika első csak fehér porcelánkészletét, és ő volt az első nő, akinek saját kiállítása lehetett a New York-i Modern Művészetek Múzeumában.