Krizsán Andrea, Zentai Violetta: Közpolitikai keretelemzés: koncepciók a nemek közti egyenlőségről. Replika, 56–57. (2006. december): 107–108.

Krizsán Andrea és Zentai Violetta: Közpolitikai keretelemzés: koncepciók a nemek közti egyenlőségről. Replika, 56–57. (2006. december): 107–108.
krizsan-zentai

Palasik Mária (szerk.): A nő és a politikum. A nők politikai szerepvállalása Magyarországon. Napvilág kiadó Kft, Budapest, 2007.

A nő és a politikum. Múlt-kor történelmi portál, 2008. március 4. 14:00

A 18. századi társadalmi felvilágosodás napjainkban reneszánszát éli: akkor a polgárok, ma a nők feszegetik a kerek világ abroncsait, helyet követelve maguknak a sorsunkat irányító hatalomban.

A könyv létrehozásában résztvevők célja, hogy történelmi háttérbe ágyazva felvázolják, miként ragadják magukhoz a nők a régi szerepet szimbolizáló fakanál mellett előbb valamely gép vagy a traktor, majd egyre bátrabban a családi autó, végül az ország kormányát. A szerzők között találunk történészeket, szociológusokat, közgazdászokat, filozófust, levéltárost, nyelvészt, műszaki menedzsert és statisztikust is, akiknek kutatásai nyomán kirajzolódik az olvasó előtt a világnak egy sajátos szelete, amelyet így talán sosem láttunk.

Megtudhatjuk, mi volt a nők joga (és kötelessége) az évszázadok során, és mi ma, felvillan nevezetes történelmi nagyasszonyok portréja, napjaink női képviselői vallanak munkájukról, vágyaikról és csalódásaikról. A könyv egy rövid történeti felütéssel indít: a több ezer éves múlt után Gáspár Gabriella a rendi társadalomtól a Horthy-korszak végéig elemzi a női jogok változásait, majd a kötet szerkesztője, Palasik Mária a női egyenjogúság szabályozásáról ír.

A kötet következő nagy fejezetében az 1989-ig betöltött közéleti szerepeit elemzik: a női mobilitás változásai mellett a pártvezetés női tagjairól is olvashatunk. A könyv harmadik nagyobb része a rendszerváltás utáni közéletet elemzi, és a nők szerepvállalása mellett azt is megpróbálja megvizsgálni, hogy mik számítanak igazán férfi és női témának a Parlamentben.

A művet az egyedi életúttörténetek ismertetése teszi igazán átélhetővé, a szerzők a mai és egykori résztvevők interjúinak részletes feldolgozásával, táblázatokkal, gazdag jegyzet- és szakirodalmi ajánlásokkal felvértezve kívánnak segíteni eligazodni a témában.

A feminista megközelítést tudatosan kerülni kívánó könyv az előítéletek és a sztereotípiák átlépésére is vállalkozott. A szerzők a könyvet ajánlják a politizáló (nem csak értelmiségi!) nőknek és persze férfiaknak, mindazoknak, akik még ma is a fakanálszindróma hívei, valamint mindenkinek, aki e csoportosításból kimaradt: az álláspontjukat még ki nem alakító nőknek és férfiaknak.

Való Gábor: Nők a férfiak törvényhozásában. FigyelőNet, 2006. január 19.

A világ szinte valamennyi országában eltérő a nők és a férfiak aránya, Magyarországra a nők túlsúlya jellemző. A Központi Statisztikai Hivatal négy éve készült felmérése szerint 2001-ben félmillióval több nő élt hazánkban, mint férfi. A népességen belül elfoglalt helyzetük azonban nincs arányban a közéletben elfoglalt helyükkel: az országgyűlés 386 székéből jelenleg csupán harmincötöt (kilenc százalék) foglal el nő. Ez kettővel több az előző ciklushoz képest, és ha figyelembe vesszük, hogy a Horn-kormányban még negyvenhárom „honanya” volt, a helyzet javulásáról nem beszélhetünk.

Az Európai Unió régi tagországaiban vegyes képet látunk, nem mindenhol kedvezőbb a nemek aránya, sőt még a hazainál kedvezőtlenebb adatokkal is szembesülhetünk. Kifejezetten magas a nők aránya Hollandiában: az alsóház 150 képviselője közül 56 nő (37 százalék), a szenátus 75 tagja közül pedig 23. Németország is büszke lehet magára, mivel a Bundestag 614 képviselője között 195 hölgyet találunk, ami 32 százalékos aránynak felel meg. Kedvezőtlenebb a kép az Egyesült Királyságban, ott a 646 képviselő húsz százaléka, azaz 128 nő. Olaszország 612 alsóházi képviselőjének pedig mindössze alig több mint egy százaléka (hét) képviseli a gyengébb nemet. A régió országaiból Románia kétkamarás parlamenttel dolgozik. A 332 fős Alsóház 37 női képviselőt számlál, az arány a felsőháznál 137-8, szintén a férfiak javára. Szlovéniában azonban a kilencven képviselőből tizenkettő nő.

Balázs Béla: A feminista probléma. (Megjegyzések az íróasztal mellől.) Nyugat, 1913. 5. szám – Disputa

“Százszor hallott, rég elintézett érveket kell itt felsorolnom a geometria ábra teljességének kedvéért. A legelterjedtebb közülük az, hogy a nő alacsonyabb rendű lény a férfinél. Ez az érv azonban nem érinti a kérdést. Hiszen a nők nem a Parnassusra, a Wallhallába vagy a Pantheonba, hanem egyelőre csak a képviselőházba akarnak bejutni. Uraim! Csakis a képviselőházba! Ha a férfinem, mint olyan, kollektíve adna le egy szavazatot, akkor felmerülhetne az a kérdés, hogy a női nem kollektív szavazata méltón helyet foglalhat-e mellette. De hiszen egyes egyének szavaznak, kiknek nívója a két nemen keresztül-kasul nagyon különböző. És a kérdés nem az, hogy lehet-e valaha asszonyból Goethe vagy Michelangelo, hanem hogy az az orvosnő, aki öt nyelvet beszél, világot járt és szellemi munkával családot tart el, megfelel-e annyira a szavazhatás feltételeinek, mint Kralik Vince napszámos, aki le tudott írni egy összefüggő mondatot.”

Tovább a teljes szöveghez …