Acsády Judit …

Acsády Judit: Lovagiasságtól a vádaskodásig. Educatio. 1996. (ősz) 5. évf. 3. sz. 454-466.

“A magyarországi közgondolkodás hajlik arra még ma is, hogy mind a nőknek, mind a férfiaknak öröktől létező jellemvonásokat tulajdonítson, amely tulajdonságokra eltérő szerepek épülnek. Ezek híján a sztereotíp sémákat követő gondolkodásban a férfi nem igazi férfi, a nő pedig nem igazi nő. (…) A nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos vitákban megfigyelhető a nőtől, a nő erejétől, hatalmától való félelem, illetve annak a feltételezése, hogy egy erős, magabiztos nő élni, sőt visszaélni fog hatalmával a férfiak kárára.

A nemek kérdésének higgadt átgondolását ma Magyarországon nehezíti, hogy átpolitizált, túlideologizált, lejáratott fogalmak és előítéletek tömkelegével próbálnak megfogalmazni álláspontokat. (…) Ráadásul a feminizmust – amelynek történelme és legújabb elméleti irodalma alig-alig ismert Magyarországon – az államszocializmus felülről jövő, emancipációt hirdető politizálásával azonosítják és mivel annak fogalmai illegitimmé váltak, így ma a nők érdekvédelmének, a társadalmi igazságosságnak és a méltányosságnak nincs szalonképes szókincse. A nő társadalmi helyzetének nőbarát közelítése megfogalmazhatatlan.

Ugyanakkor magától értetődőbb maradt az a gondolatmenet, amely az öröktől fogva létező tulajdonságokra építve a két nemnek eltérő szerepeket, a társadalomban pedig más-más teret jelöl ki, vagyis a két nem közti egyenlőtlenséget tartja “természetesnek.”

Összefoglaló a “magyar nőtörténet forrásai” címmel 2005. november 24-én tartott konferenciáról.

A FSZEK Szociológiai gyűjteményének szervezésében 2005. november 24-én „A MAGYAR NŐTÖRTÉNET FORRÁSAI” címmel konferenciát tartottunk. Az előadók munkáiból átfogó képet alkothattunk a 19-20 század nőmozgalmának fontosabb eseményeiről, illetőleg a nők helyzetének, társadalmi megítélésének problémáiról.

A konferencia első felében az előadók korabeli folyóiratok alapján mutatták be a magyarországi feminista mozgalom kialakulásának gyökereit s annak jellemzőit.

Kereszty Orsolya előadásában a Nemzeti Nőnevelés 1879-1918 közötti számai alapján a leányiskoláknak a nők oktatásában és a nemzetnevelésben betöltött szerepét mutatta be. Ismeretes, hogy a nőmozgalmak egyik fő kérdése a foglalkozási esélyegyenlőség problémája volt, ami elképzelhetetlen megfelelő oktatási rendszer nélkül.

Acsády Judit a feminizmus és a pacifizmus kérdését taglalta a Bédy-Schwimmer Rózsa szerkesztésében 1914-1918 között megjelenő „A nő” című folyóirat cikkei alapján. Ez egyike volt a nemzetközi nőmozgalmat megosztó kérdéseknek, melynek aktualitását az I. világháború is kiemelte.

Elekes Irén Borbála egy másik, szintén Bédy-Schwimmer Rózsa szerkesztésében megjelenő lap, „A nő és a társadalom” ismertetésén keresztül mutatta be a magyarországi feminista egyesület és nőmozgalom kezdeteit és tevékenységét, azokat a szellemi hagyományokat, amelyek jó része mindmáig nem vesztett aktualitásából.

dr. Reisz László előadásában a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma keretében létrehozott Feminista Archívum célkitűzéseit és jellemzőit ismertette a források alapján elkülönítve a nőmozgalommal, illetőleg a nőkkel kapcsolatosan jelentkező felfogásokat.

A konferencia második felében elhangzó előadások az egyéni női életsorsok, illetőleg a nők életének speciális területein keresztül mutatták be a nők helyzetének alakulását, identitásuk változásait.

Sárai Szabó Katalin Vargha Gyuláné, Szász Póla életútját mutatta be, aki Szász Károly református püspök lányaként a Lórántffy Zsuzsánna Egyesület alapítójaként a hagyományos háziasszonyi szerepet cserélte fel az egyházi keretek között folytatott egyesületi munkára.

Borbíró Fanni a Teleki – De Gerando család történetének, Brunszvik Teréz, Teleki Blanka Emma és De Gerando Antonina életéből kiragadott epizódjain keresztül a 19. század történelmének fontos eseményeit mutatta be – női szemszögből.

Mátay Mónika előadásában a 19. századi Debrecen cívisvilágának házassági konfliktusait, válásait elemezte a fennmaradt válóperes iratok anyaga alapján különös tekintettel a férfi – nő kapcsolatokban jelentkező esélyegyenlőségre.

Szarka Eszter a diplomás női sajtó két világháború közötti jellemzőit ismertette, elsődlegesen a „mérsékelt feminizmus” képviselői által 1935-ben létrehozott „Magyar Női Szemle” című folyóirat tevékenységére, mely tudatosan is vállalva törekedett egy női elit identitásának kialakítására egy keresztény-konzervatív társadalmi közegben.

Kádár Judit a nőkről alkotott kép alakulását egyetlen folyóirat, az Új Idők alapján ismertette, rámutatva, miképpen tükröződnek a nőkkel kapcsolatosan jelentkező mindenkori hivatalos és félhivatalos elvárások, sztereotípiák a korabeli női sajtó hasábjain.

A konferenciát számtalan hozzászólással tarkított vita zárta le.