Szalai Erzsébet: A kettős kötés. Beszélő, 1994. október 6.

“A dolgok hárítása része annak a mechanizmusnak, amellyel a férfitársadalom nemünk helyét kijelöli a világban. Nyugodtan beszélhetünk kirekesztő mechanizmusról is, melynek lényege, hogy a társadalmi élet meghatározó területein – a politikában, a gazdasági életben, a kultúrában, a tudományban – egy kimondatlan, láthatatlan, de eredményében mindkét fél számára nagyon is érzékelhető numerus clausus érvényesül (TGM szerint ez áltagban kb. 10%). Erejének forrása hangsúlyozottan tudattalansága – a lelkek mélyének makacs beidegződéseiről van szó, amelyeket csak nagy önreflexióval és empátiával lehet felszínre hozni, megfogalmazni. És csak így lehet lassan, nagyon lassan megváltoztatni.

A férfiak korlátozzák az általuk uralt területekre bebocsátott nők arányát, és a belépést feltételekhez kötik. Több évi megfigyelés alapján úgy látom, hogy a sikerre vágyó nőnek két dologról kell lemondania: a „nőies” magatartásról – nem érvelhet egy tudományos vitán megérzéseivel, nem fakadhat sírva egy politikai tárgyaláson, nem sajnálhatja meg üzleti konkurensét – és a tabudöntögetésről, a gyökeresen új gondolatok megfogalmazásáról.”

Tovább …