Joseph Delteil: Jeanne D’Arc. Scolar Kiadó, Budapest, 2006.
Joseph Delteil (1894-1978) művének kiadásával a kiadó egy olyan jelentős francia írót szeretne bemutatni a magyar közönségnek, aki eleddig egyetlen könyvével sem jelent meg a magyar piacon.
A könyv a húszas években jelent meg franciául, rögtön film is készült belőle (mégpedig a világ legjobb 12 filmjének egyike, mint azt annak idején a zsűri megállapította). A könyv egy híres francia nőről szól, mint címe is mutatja. Csakhogy… Csakhogy ez a nő nem akárki, hanem Jeanne d’Arc, Franciaország nemzeti hőse, kanonizált szent, a középkor szülötte. S aki pedig bemutatja, a férfi, az nem más: Joseph Delteil, a huszadik század egyik legkülönösebb francia írója. Delteil fülig szerelmes regénye hősnőjébe, annak testébe és lelkébe, kicsattanó erejébe, szikrázó hitébe. Csoda-e, ha ekkora szerelem lángra lobbantja, és aztán a jelenbe transzponálja az Orléans-i szűz hús-vér lényét? Igen, csoda, a vérbeli irodalom csodája: élő és halott titokzatos módon, a szemünk láttára egyesülnek: Delteil a legmaibb mába rántja hősnőjét hirtelen mozdulattal. Kis híja, tán annyi sem, hogy a Szent Johannát körbeölelő íz-, szag- és színvilágban lubickolva az olvasó maga is bele nem szeret a legendás nőalakba.
A Jeanne d’Arc nem átlagos történelmi regény. Sehol az unásig ismert, méltóságteljes hömpölygés, a tudálékos adathalmazok, a ravaszul sodorintott intrika-szövevény, az úgynevezett „korhűséget” festő, aprólékos leírások. Delteil regénye egyetlen érzéki zuhatag, örök jelen, vibráló jelenlét, jóllehet a szerző Jeanne d’Arc életének egyetlen mozzanatát sem ugorja át, hagyja ki, mismásolja el. Dühkitörések és féktelen áhítatrohamok, látomások és a világ szépségeiben való szinte fájó, állandó gyönyörködés, kifinomult nagyhatalmi játékok és a csatában kiontott vér fűszeres, nehéz szaga: efféle kettősségek vonzása-taszítása kíséri a hősnőt pályáján. Delteil Orléans-i szűze szerelmi viszonyban áll a Mindenséggel, nem azért szűz, mert a hús kísértései elkerülik, hanem mert mind az öt érzékén keresztül viharos szenvedéllyel egyesül Istennel és a világgal. Hatalmas tempóban, óriási életvággyal, ugyanakkor szilaj kételyektől is szaggatva vágtat végig a neki kijelölt pályán, mégsem mulaszt el egyetlen, zsigeri mélységben megélni és átélni való pillanatot sem.
A könyvet a fiatal műfordító-nemzedék egyik legtehetségesebb alkotójának, Lackfi Jánosnak a fordításában adják ki. A könyv nemcsak egy jelentős, eddig teljesen ismeretlen francia írót mutat majd be a magyar olvasóknak, hanem történelemszemléletünk megcsontosodott formáit is fellazíthatja.
-
Utolsó bejegyzések
- Sylvia Plath: Az üvegbúra. Helikon Zsebkönyvek 91. Helikon Kiadó, 2020.
- Sylvia Plath (1932-1963) amerikai költő, novellaíró …
- Bakó Boglárka – Tóth Eszter Zsófia (szerk.): Határtalan nők. Kizártak és befogadottak a női társadalomban. Budapest, Nyitott Könyvműhely, 2008.
- Társadalmi reprodukció. Gondoskodás, szeretet, szex és házimunka a kapitalizmusban. Fordulat, társadalomelméleti folyóirat, huszonnegyedik szám, 2018/2
- Sofi Oksanen (1977) író …
- Shere Hite (2000): Hite Riport. A nők szexuális életéről. Magyar Könyvklub, Budapest.
- Shere Hite (1942-2020) szex edukátor, kutató …
- Nagy Etel (1907–1939) táncművész …
- Csapody Vera (1890–1985) botanikus, növényrajzoló …
- Yentl (Yentl. Barbra Streisand, 1983) – filmelemzés
- Camille Claudel (1864—1943)
- Bóra Katalin – Katharina von Bora (1499-1552)
-
Hivatkozások