Tóth Éva: Emlékvers, 1996.

Vissza az Angelusz index laphoz …

Október 23-án szép szelíd derült ősz
volt abban az évben sárga lombon fényes napsugár ahogy Petőfi kívánta
s minthogy utolsó óránk elmaradt
gyorsan bekaptuk az ebédet Gubics Erzsivel a menzán
és elmentünk a Piac utcai antikváriumba (bár azt hiszem másik nem is volt Debrecenben)
én Az élő költő című 1936-ban kiadott poszthumusz Kosztolányi-válogatást vettem meg 2 forintért
és ceruzával beleírtam (ex libris gyanánt) hogy Tóth Éva könyve
meg a dátumot is ez volt a szokásom akkoriban
Utána elmentünk a Déri Múzeumba amelynek süllyesztett parkjában játszottunk télen az ostrom után
mikor a Püspöki palotában kaptunk menedéket Szendi Tihamér
zongoraművész lakásában aki Nyírmihálydiba menekült a bombázások elől
mi pedig Csóka úr kocsmájának pincéjébe a Jósika és Kassa út (később Szabadság útja) sarkán
azon vonultak be az oroszok,
s mikor a mi házunkat bombatalálat érte (amúgy nem is a mi házunk volt mi csak lakók voltunk)
akkor mentünk le Csóka úr pincéjébe ahol voltak már vagy ötvenen
Féltünk a németektől hogy elviszik apámat
nem volt katona mert zsíros szódát ivott kicsikorában
véletlenül Juliska néniéknél a tanyán nagymosáskor
mert az ő bögréjében volt a zsíros szóda s ő nagyon szomjas volt mert nagyon meleg volt
és elérte a bögrét a mosóteknő szélén és egyből felhajtotta
De a németek nem bántottak bennünket igaz a legelső oroszok sem
én a pinceajtónál aludtam mikor bejöttek csupa fiatal katona
nevettek sírtak fényképeket mutogattak ölbevették a gyerekeket mint később
a hős felszabadító szovjet hadseregről szóló filmeken
énekelték a Volga Volgát
nekem egy hal alakú kis brosstűt adott az egyik de nem olyat mint amilyeneket Aureliano Buendía
ezredes kovácsol Macondóban mert azok aranyból vannak aztán mindet beolvasztja és újrakezdi
az enyém piros üvegből volt csillogó aranysárga foglalatban de nemsoká elhagytam
nem is volt más ékszerem húsz éves koromig
mert a fülbevalómat amit apám a karikagyűrűjével és az anyáméval meg két méter
skótkockás szövettel együtt elásott a fáskamrában
kiásta a szomszéd és mikor apám rájött átment hozzá és azt mondta neki
hogy úgy vigyázzon Kovács úr hogy délután rendőrökkel jövök vissza
és Kovács úr úgy vigyázott és a rendőrök nem találtak semmit
Kovács úr pedig hamarosan új nagyobb házat épített a lebombázott helyett
Visszatérve a Püspöki palotához amely nem a püspök palotája volt hanem bérpalota
szóval amikor ott laktunk és a Déri Múzeum parkjába jártunk játszani
szerettünk felmászni a Medgyessy szobrokra jól el lehetett rajtuk helyezkedni
a karjukon a lábukon az ölükben még a vállukon is
az egyik férfi egy kisebb férfit tart a kezében ez a Néprajz
én a Régészetet szerettem legjobban szelídarcú sisakos meztelen nő
de minthogy bronzból vannak az se volt baj hogy meztelenek
A következő oroszok már nem voltak olyan kedvesek és románok is voltak velük
a kocsma falának támasztották az ágyúikat onnan lőtték a tüzérlaktanyát
egy fiatal katona azt mondta apámnak hogy germánszki germánszki és a szájába tette a géppisztolyt
anyám sikoltott odaküldött bennünket mi visítottuk hogy apu apu
egy öreg katona mondott valamit a fiatalnak megfogta a karját és elvitte onnan
apámnak akkor egyébként Chaplin-bajsza volt és hullámos fekete haja azt hiszem dinári típus
anyám elájult mikor a fiatal nőket tuszkolták a pincelépcsőn felfelé a puskatussal
huszonöt éves volt és három gyermek anyja
akkor még nem tudtam hogy miért ájult el és milyen szerencse hogy elájult mert így békén hagyták
pedig már majdnem hat éves voltam és én szoktam hallgatni a rádiót
míg anyám mosott vagy Ilikét pelenkázta talán még Bandit is
és én ültem a kisszéken és figyeltem és szóltam anyámnak ha azt mondták
hogy légiveszély Debrecen fölött
és akkor szaladtunk a bunkerbe vagy ki az erdőre vagy ha már nem volt idő
akkor anyám a konyha sarkába állt és hármunk fölé hajolt
mert hallotta a rádióban hogy egy ház összeomlott de a gyerek
akire az anyja ráhajolt életben maradt
Anyám nem félt mikor jöttek a repülőgépek
Bözsi meg Kató kint rohangáltak az udvaron és sírtak ordítottak a földre vetették magukat
én azért féltem mikor bombáztak meg mikor a gázgyár felrobbant
a Sztalin gyertyáktól és a Sztalin orgonától is egyszer be is pisiltem
és 1989-ben Oxfordban a St. Catherine’s College díszvacsoráján
jöttem rá hogy miért nem bírom ha bömböl a rádió vagy a tévé
Csóka úr pincéjéből a Városháza pincéjébe mentünk
és mikor kizavartak bennünket az oroszok
mentünk a Piac utcán a Nagytemplom felé Ilike és minden vagyonunk a gyerekkocsiban
és már majdnem ránksötétedett és kijárási tilalom volt
így kerültünk a Püspöki palotába nem is Szendi Tibor hanem Szabó Emilék
lakásába ők voltak Nyírmihálydiban
és Szendi Tihamér hegedűművész volt és náluk volt a kulcs
és én még ilyen gyönyörű lakást nem láttam de anyám nem engedte hogy
a többi szobában bármihez hozzányúljunk pedig én szerettem volna látni a zongorát
aztán jöttek az oroszok és elvitték éppen mikor Szabó Emilék jöttek a lépcsőn felfelé
de az oroszok jószívűek voltak és szerették a gyerekeket
és anyám odaküldött hozzájuk hogy kérjük el tűlük a dohányszínű paplant
meg még sokmindent és ide is adták volt velük tolmács is és így sokminden megmaradt
aztán a Püspökiből is el kellett mennünk de előbb még
megjöttek nagyanyámék a Bácskából egy szekéren Bazsával Macával és Zolival
a Hatvan utcában Bözsi néniéknél laktunk
a Zsíros Balog házában akit később kuláknak nyilvánítottak és kitelepítették
igaz hogy Bandi bácsit is becsukták ő pedig vagongyárista volt de cséplőgépet csinált és csépelni járt
Rózsi néni meg a vonat tetején utazott Pestre
ő mindenkivel tudott beszélni a románokkal meg az oroszokkal is
aztán hazajött Sanyi a frontról meg Jancsi Peti megőszült tizenöt évesen
mi aztán a Parasztpártban laktunk a Csokonai Színházzal szemben
de nem volt mit enni és mi is elmentünk nagyanyámékkal Püspöknádasdra a
vagonban mikor földet kaptak apám csak aratáskor jött utánunk
Nádas sváb falu volt a svábokat kitelepítették de sokan visszaszöktek
nagyanyáméknak meg honvágyuk lett és visszajöttek Debrecenbe
kint laktak egy tanyán a Veres Csillag téeszcsében Sidóékkal ők Erdélyből menekültek
mi meg mikor megszűnt a Parasztpárt a Böszörményi úti kislakásokba költöztünk ahol vizes volt a fal
aztán a Dobozi utcába a bezárt temető mellé ahová Fehértai dédnagyanyámat temették
aztán a Rakovszkira amit Fürst Sándornak hívtak és ahonnan látszott
a Nagytemplom tornya de a konyha nagyon hideg volt
így télen bevittük a sparheltet a nagyobbik szobába és ott aludtunk mind
az öten és egy csajkában melegítettük a vizet
amit harapófogóval vettünk le a tűzről mert forró volt és beleöntöttük
a lavorba és hideg vizet öntöttünk hozzá
és előbb megmosakodtam derékig aztán levettem a lavort a hokedliről és beleültem
aztán beleálltam és megmostam a lábamat is
minden nap hiszen már nagylány voltam többször voltam szerelmes verseket írtam
színházba jártam moziba hangversenyre
láttam a Hamletet és a Trubadurt hallottam a Les Préludes-öt
és a Székelyfonót a Szabadtéri Színpadon Rozóval a kerítésre kapaszkodva
ott volt Kodály is Emma nénivel
franciául tanultam olaszul latinul kicsit angolul
finnül románul németül és oroszul persze
szerettem a cirill betűket egy délután megtanultam őket Luló néni férjétől
mikor a hadifogságból hazajött
ráírtam a füzetemre hogy Eva Andrejevna Toth

később Tóth fille-nek neveztem magam a meteorológiai szakköri füzetemen amibe lábtól verseket írtam
és naplót óizlandi runaírással mert a képírás amit kitaláltam nem volt elég differenciált
sokszor voltam Pesten egyszer Egerben is a filléressel meg Tokajban
Kolozsváron voltam külföldön először életemben
október elején őszi verőfényben néztük a vonatablakból kihajolva a Királyhágón túl
a rétet elborító kikericseket
kékek voltak és lilák meg a fekete bivalyokat
most pedig kihajoltunk a Déri Múzeum ablakán mert valami lármát hallottunk kintről
a pártbizottság előtt ott voltak az egyetemisták meg a Fazekas gimnazisták
és kiabáltak és mi kiszaladtunk a múzeumból
a torkom elszorult olyan volt ez mint 1848 március tizenötödike
és végig szaladtunk a Piac utcán be a Kossuth utcába futottunk lélekszakadva az iskoláig
és minden osztályba bekiabáltuk hogy tüntetés van gyertek azonnal és futottunk vissza
és kivonultunk a vagongyárhoz aztán be a nyomdához
és ott Görbe János elszavalta a Nemzeti dalt amiért később becsukták
leverték a vörös csillagot üvegből volt csörömpölt
aztán kivonultunk az egyetemre aztán vissza a Nagytemplom elé
és hirtelen kialudtak a lámpák és az ávósok belelőttek a tömegbe
nekem nem lett semmi bajom futottam hazáig
aztán folyton hallgattuk a rádiót szedtük a röplapokat s minthogy a Fürst Sándor utca
a Szabadság útja folytatása
ott jöttek be megint az oroszok a házunk előtt
éjjel nappal jöttek a tankok alig bírtunk köztük átszaladni
aztán hajnalban ágyúszóra ébredtünk november 4-e volt
és anyám ócska fekete ruhába öltöztetett kendőt kötött a fejemre
és mielőtt lementünk a pincébe megpróbált csúnya öregasszonynak maszkírozni
szerencsére a mi pincénkbe ezúttal nem jöttek az oroszok
tankkal őrizték viszont a Városháza kapuját és távíróvonalakat szereltek fel a mi utcánkban is
akkor még elég jól tudtam oroszul mondtam nekik hogy menjenek haza
de azt mondták hogy meg kell védeniük bennünket az imperialistáktól
aztán gyülekezési tilalom lett statárium menekülés nyugatra
én is gondoltam rá hogy elmegyek hetekig egy József Attila egy Radnóti egy Illyés és egy Szabó Lőrinc
kötetet hurcoltam a kis aktatáskámban minden eshetőségre felkészülve
de aztán itt maradtam és Gubics Erzsi tavaly meghalt rákban
én beszéltem a sírjánál de fojtogatott a sírás
szakadt a hó és alig lehetett hallani

cirill betűkkel

Vissza az Angelusz index laphoz …

Angelusz Erzsébet: Antropológia és nevelés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996.

Angelusz Erzsébet új könyvében a modern ember- és társadalomtudományok legfrissebb eredményeire támaszkodva feltárta a neveléstudomány antropológiai alapjait, egyszersmind a gyermeki élet, az iskolai tevékenység, a pedagógiai munka humanizálásának lehetőségeit, feltételeit és feladatait is megfogalmazta. Könyvében sokoldalúan igazolta, hogy a különböző emberi integrációk – a család, a vallási közösségek, az állam, a nemzet, igényei és követelményei – gazdagították is, torzították is a nevelés történelmi-társadalmi karakterét. A nevelés – tartalmának, formáinak, lehetőségeinek fokozatos kitágulása során – egyre alkalmasabbá vált az egyéni és társadalmi lét újratermelésének kulturális szabályozására.

Vissza az Angelusz index laphoz …

Angelusz Erzsébet (1938-1995) neveléstudomány …

Angelusz Erzsébet (Debrecen 1938. nov. 27.- Budapest 1995. nov. 14.)

Angelusz Erzsébet: Filozófia, antropológia, nevelés. Akadémia Kiadó, Budapest, 1984.

Angelusz Erzsébet: Antropológia és nevelés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996.

Tóth Éva: Emlékvers, 1996.

A debreceni KLTE-en végzett m.-ped. szakon (1962), uo. a Filozófia tanszéken tanársegéd, adjunktus (1962-1970), az MTA Ped.-i Kutatócsoport (1974-), az ELTE BTK Nev.-tört.-i Kutatócsoport (1981-) munkatársa, az ELTE Ped.-i tanszékének adjunktusa (1983-), az MPT elnökségi tagja (1985-). Az (Új) Ped. Szle. szerk.-biz. tagja (1986-) Kandidátus (1995). Nev.-filozófiával, nev.-elmélettel kapcsolatos írásokat publikált főként antropológiai kutatásaival összefüggésben. – F. m.: Észrevételek a neveléstudomány elméletképzési munkájáról. M. Ped. 1982. 336-352.; Filozófiai antropológia és nevelés. Bp. 1984.; Antropológia és nevelés. Bp. 1996.

Angelusz Erzsébet: Filozófia, antropológia, nevelés. Akadémia Kiadó, Budapest, 1984.

(A nemi viselkedés szabályozása, 68-72 old.)  

“A nemek szerinti viselkedés beszabályozása az egyik legősibb intézményesítési eljárás az emberiség történetében. S ha fejlettebb társadalmakban az életkorra alkotott szabályokkal együtt csökkent is a nyílt társadalomszabályozó jelentősége, mind a mai napig, minden emberi kultúrában és társadalomban igen nagy szerepet játszik. (…) Kétségkívül, ha a társadalom fejlődésével rejtettebbé is váltak azok a társadalmi mechanizmusok, amelyek a nemi karakterrel függnek össze, az egészen nyilvánvaló, hogy mivel a nők és a férfiak közötti munkamegosztás hosszú időn át úgy alakult, hogy a férfiak végezték a társadalom reprodukciójával kapcsolatos teendőket, a nők pedig a “kis család” fenntartásával járó feladatokat, a férfiak és nők viselkedésének beszabályozása nemcsak másként, de az uralmi és alávetett szerepkör logikája szerint történt. E ténynek sok tünete van. E helyen csak egyet említenék: az emberi fogalmának megalkotásakor rendszerint csak férfi- tulajdonságokkal számoltak az általánosítók. Annak a “másságnak” a tárgyilagos megismerése iránti igény, amely a nőket jellemzi a férfiakkal szemben, csak a legújabb korban fedezhető fel.”

Tovább a teljes szöveghez …

Vissza az Angelusz indexlapra …